Franciaország, illetve ami azon túl van

Chercheur

Veszélyben a Renault-Nissan házasság?

2015. április 26. - Sztenikó Rezső Frigyes

Az ember azt hinné, hogy csak felénk szól bele aktívan az állam egyes vállalatok gazdálkodásába, államosítás, külön adók által, de úgy látszik, hogy francia kormányzat sem idegenkedik az aktívabb állami szerepvállalástól, ha érdekei úgy tartják. Erre jó példa az, ami most a Renault háza táján zajlik.

Az egész botrány április elején pattant ki, amikor is az állam bejelentette, hogy az eddigi 15%-s részesedését tovább növeli, egészen 20%-ig. Az ok nem más, mint az, hogy megakadályozzák az április 30.-án sorra kerülő közgyűlés során, hogy leszavazásra kerüljön, az úgynevezett Florange törvény elfogadtatása, mely nem jelent mást, mint azok a részvényesek, akik több mint két éve birtokolják egy vállalat részvényeit élhetnek a kettős szavazati joggal. Ez bevásárlás az állam számára nagyságrendileg 814 millió és 1,2 milliárd euróra tehető.

  A Renault csoport tőkemegoszlása

Ezzel nem is lenne probléma, hiszen sok vállalatnál láthatjuk, hogy jóváhagyták ezt a jogszabályt jegyzi meg a Total francia olajvállalat vezetője, Patrick Pouyanné. „A kettős szavazati jog a Totalnál is létezik és kiszámíthatóan működik évek óta, amelyet a befektetőink ennek megfelelően díjaznak is, de a Renault-nál az állam hirtelen beavatkozása, biztosan bosszant néhány részvényest.” tette hozzá.

Marion Maréchal-Le Pen népszerűsége folyamatosan nő, de megítélése maradt a régi

A hétfőn közölt közvéleménykutatások szerint a Le Pen családban dúló viszály nagy nyertese - nemcsak az elért politikai pozicíójával - a közvéleménykutatások alapján a legfiatalabb Le Pen, Marion Maréchal-Le Pen. A válaszadók 40% pozitív véleménnyel van a Nemzeti Front legifjabb reménységével. Ez folyamatos javulást mutat az eddigi eredményekhez képest. Novemberbe ez a szám 33%, míg januárba 28%-on állt, derül ki a Le Parisienbe közölt, Odoxa általt készített felmérésből. 55% a válaszdóknak azt gondolja, hogy ő a legideálisabb jelölt a PACA régió számára. 

Mindennek ellenére a megkérdezettek 71% tartja azt, hogy Marion Maréchal szélső jobboldali és a megkérdezettek 51% szerint rasszista. 68% szerint Marion Maréchal nincs sem jobbra sem  balra Marine Le Penhez képest. 

Családi perpatvar, ideológiai válság a Nemzeti Fronton belül

A szép eredmények dacára, melyet a helyhatósági választásokon sikerült elérnie a Front National-nak (FN), úgy látszik nem lesz könnyű levetkőzniük az egykori szélsőségesen antiszemita, fasizáló elemeket a pártjukról, ha továbbra is olyan politikai perpatvart csinálnak mely a szélső jobboldali párt háza táján az elmúlt hetekben végbe ment.

Mindenki számára látható, hogy a jelenlegi párt vezér Marine Le Pen célja nem más mint, hogy megnyerje az elkövetkezendő elnökválasztás első fordulóját, melynek előfeltétele, hogy bekerüljön a második fordulóba, ami nagyon nyitottá tenné a választásokat, s így még akár köztársasági elnök is lehetne. Marine Le Pen és csapata így az elmúlt években egy már meghatározott stratégia mentén építette fel a párt irányvonalát, aminek köszönhetően egyre több embert sikerült elrabolni a jobboldal eddigi szavazó táborából, továbbá a szociális kérdésekre érzékenyebb baloldali Szocilaista Párt párt szavazó táborát is sikerült megtizedelniük köszönhetően a bevándorló, iszlám- és unió ellenes megnyilatkozásaikkal. Mindennek köszönhetően a párt levetette magáról az antiszemita és fasiszta köpenyt, mely a 70-es, 80-as és 90-es évek Front National-t jellemezte.

Azonban úgy látszik, hogy nem mindenki tartja magát az új stratégiához, melynek az antiszemitizmus nem része. A párt alapítója és tiszteletbeli elnöke Jean Marie Le Pen, ugyanis kerekperec megmondta a véleményét a gázkamrákról, mely szerinte a II. világháború egy történelmi részlete, próbálván negligálni azok jelentőségét. Ami ennél is jobban bántotta azonban feltehetően a jelenlegi Front National vezetőinek a fülét az nem más, mint hogy kiállt Pétain Marsall és kormánya mellett, mely a nácik megszállása idején irányította Franciaországot, kiszolgálván azokat. Továbbá megtámadta a bevándorlókat, akik Jean Marie Le Pen szerint jelenleg korrumpálják és szétlopják a kormányt és az országot: „Vall – francia miniszterelnök – csak harminc éve francia, míg én már 1000 éve az vagyok”. Célzott ezzel a másod és harmad generációs bevándorlókra. Amivel az az egyetlen egy probléma, hogy sok második vagy harmadik generációs bevándorló is van az FN szavazótáborába, olyanok akik Kelet- és Dél-Európából érkeztek és a munkásosztály tagjai lettek.

Ezt a dilemmát észlelete Marine Le Pen is, aki ezeket egy kártékony, goromba megjegyzésnek tartja és véleménye szerint apja „felégeti maga mögött a földet és politikai öngyilkosságot” követ el. Így mivel nem hagyhatja, azt, hogy a Front National egyik legbiztosabb régióját, Provence-Alpes-Cotes d’Azure (PACA), elveszítse a decemberi regionális választásokon, így twitter bejegyzésében megírta, hogy indulni fog a regionális választásokon az FN képviselői posztjáért apja ellen.

A párt többi vezetője sem volt elájulva az egykori pártvezér nyilatkozatától. Marine Le Pen jobb keze, Florian Phillipot szerint a politikai törés teljes és visszavonhatatlan, írta twitter bejegyzésében a politikus. Míg a másik alelnök szerint ez az antiszemitizmus botrányos és a politikai véleménykülönbségük már megoldhatatlan, twittelte a politikus.

Apja másnap a francia RTL rádió adóban nem hagyta szó nélkül lánya szavait, s kijelentette, hogy „ha lánya más fog csinálni a jövőben, nem lesz senki” és épp „most robbantja szét a saját politikai pártját”, utalván a lánya által követett politikai irányvonalra. Marie Le Pen számít rá, hogy megfogják támadni a párton belül, mikor a PACA régió listáját szavazza meg párt, de meg fogja védeni magát. Továbbá véleménye szerint nem ő, hanem lánya lövi lábon saját magát, amikor őt támadja. „Milyen politikai karrierem lehet?” – tette fel a kérdést, utalván arra, hogy 86 évesen az ember már nem igen készül semmilyen politikai karrierre, ellenben a párt hívei között még mindig nagy a népszerűsége, így lehet nem a legjobb, ha a lánya az ő személyét támadja.

Azonban a családi perpatvart úgy látszik csak egy harmadik Le Pen tudta megoldani. Míg az apja és a lánya nyílt háborút indított egymás ellen a sajtó hasábjain, illetve Twitterren, addig a fiatal, 25 éves Marion Maréchal-Le Pen, megoldotta a családi és így pártválságot. Végül meggyőzte ugyanis nagyapját, hogy ő induljon a PACA régióért. Így április 17.-én a párt vezetése hivatalosan is megerősítette, hogy a régió listájának az első helyén nem más fog szerepelni, mint a Le Pen család legfiatalabb politikus tagja. Eleinte, úgy nézett ki, hogy meg kell küzdenie a jelenleg uniós képviselő Bruno Gollnisch-al, de végül ő inkább visszalépett a jelöltségtől, s így a lista élére Marion Maréchal Le Pen lépett.

Az elmúlt hetek FN-n belül lezajlott pártválságból világosan látszik, hogy a párt még mindig a Le Pen család köré szerveződik. Ők a hangadók, s a stratégák. Továbbá bármi is legyen mindenhol elsőbbséget élveznek, amit jól mutat a 25 éves Le Pen unoka preferálása a PACA régió listájának az élén. Azonban ami ennél is fontosabb, az a 25 éves fiatal politikus lány előretörése a politikai életben. Egyes vélemények szerint, nem Marie Le Pen lesz az, aki bejuttatja az Élysée-be a FN-t, annál sokkal nagyobb esélye van a bájos fellépésével, határozottságával, de mégis – Machiavelli szavaival élve - politikai virtussal rendelkező Marion Maréchal Le Pennek. Hogy kis is ő és honnan jött, arra egy másik bejegyzést szentelek.

Kínai tőke hódítása Franciaországban

Míg eddig javarészt a külföldi befektetők keresték a kínai lehetőségeket annak érdekében, hogy beruházásokat hajtsanak végre az országokban, mára ez megváltozott és Kína, mely eddig úgy vonzotta a tőkét, mint mágnes a vasat, már több tőkét helyez el külföldön, mint amit a külföldiek visznek Kínába. Mindez 130 milliárddal több  dollárt jelent. A Kínaiak Afrikán kívül főként Európában keresik a befektetési lehetőségeket, ahol sok vállalat – ellenben a kínaiakkal – tőkehiánnyal küzd. A beruházási kedvüket csak tovább fokozza az euro gyengülése a jüannal szemben. Míg 5 éve egy euro 11 jüant ért addig mára már csak 6,5-t. Így a kínai befektetők számára még olcsóbbá váltak az európai befektetések

Így nem csoda, hogy a kínai befektetők megpróbálnak mindent felvásárolni ami számukra hasznos vagy értékes lehet. Két cél hajtja őket, egyrészt a nemzetközi porondon is ismert márkák felvásárlása, melyekkel így a globális piacon is hatékonyan fel tudják venni a versenyt, szemben a sajátjaikkal, melyek minden próbálkozás dacára nem sikerül áttörniük a nyugati világ vásárlási ingerküszöbét (a rész sikereket nem számítva). Ez a helyzet például a március közepén történt Pirelli gumigyártó cég teljes felvásárlásával is, de ide sorolhatjuk a Geely 2010-es Volvoval történt bevásárlását. A felvásárlások másik célja pedig természetesen a technológiai transzfer elősegítése, főleg az űr- és az atom technológiában. Írja a Figaro.

A kínaiak könnyen találnak célt elképzeléseiknek. A bevásárlások főterepe főként a mediterrán országok, közülük is Olaszország, mely az egyik legeladósodottabb és a legtörékenyebb Európában. Itt már megszerezték az ENI olaj-, az Enel elektronikai-, és a CDP Reti elektromos hálózati vállalatot is. De népszerű célpontnak számítanak a görög, portugál vagy épp spanyol vállalatok felvásárlásai is (főként kikötők).

Természetesen Franciaország is egyre népszerű befektetési célpontnak számít. A tehetős kínai milliárdosok szívesen vesznek ódon kastélyokat, várakat, melyekhez jó minőségű szőlőbirtokok is tartoznak, de természetesen ennél sokkal komolyabb befektetéseket is eszközölnek az országban. Talán a legismertebb a francia a PSA Peugeot Citroen autóipari konszernben való részesedés, mely a csőd széléről hozta vissza a francia autógyártó vállalatot. De az infrastruktúrában is nyomulnak, így például megvették a Toulouse-i repteret, két ipari parkban is beruházást hajtottak végre, Moselleben és Chateaurouxban. De népszerű célpontok a francia KKV-k is, ugyanis sok közülük specializált tudással és tapasztalattal rendelkező kisvállalat, mely tevékenysége egy szűk piacot szolgál ki, de azt igen magas színvonalon.

Nemcsak a francia vállalati szféra részéről vannak jelek arra, hogy kínai tőkét vonjanak be a vállalkozásukba, hanem ezt a kormányzat is támogatja. Manuel Valls január végi látogatása a világ második legnagyobb gazdaságába, főként a kínai tőke Franciaországba csábítását szerette volna elérni. „Franciaország azaz ország, mely várja Önöket (kínaiakat - szerz.), a kormányzatom célja az , hogy az összes akadályt lebontsa, mely az Önök útjában áll. Nem kell aggódni sem a francia jogrendszer, a francia szociális támogatások, sem a francia valósággal kapcsolatban (mindez a január végén a Charlie Hebdo támadás után történt). Ellenkezőleg, ez azaz ország, mely a legjobb hely a jó üzletre. Egyszóval, üdvözöljük Önöket Franciaországban” – mondta mindezt Valls Kínában a januári látogatásán, melyet a France24 közölt.

A kínai befektetések azonban már jó ideje jelen vannak az országban, igaz Kína a maga 37 beruházási projektjével, amit Franciaországban hajtottak végre 2014-ben, még messze le van maradva az élbolytól, Egyesült Államoktól vagy Németországtól.

A számokból azonban jól látható, hogy ezek folyamatosan – kisebb megszakításokkal ugyan – de növekszenek. Így 2004-hez képest amikor csupán 4 darab kínai befektetési projekt volt az asztalon mára már 37 van. Így Kína egyre meghatározóbb szereplője lesz a francia gazdaságnak (is).

Sarkozyék nagyon nyertek, de Le Penék már a spájzban vannak (?)...

...a baloldal pedig teljesen összeomlott

Mint várható volt a jobboldali, konzervatív tömörülés nagy fölénnyel nyerte a helyhatósági választások második fordulóját. A választópolgárok 50,5% ment el szavazni és a szavazatok 37,79%-t az UMP és szövetségeseire adták akiknek, így 66 megyét sikerült elnyerniük. A második helyre a baloldal került a szavazatok 25,41%-val és a 101 megyéből 34 megyében született baloldali többség, (továbbá egy megyét sikerült elvinni a kommunistáknak is.) A baloldaltól alig lemaradva a harmadik helyen van a szélső jobboldali párt, a Nemzeti Front (FN) mely a szavazatok 22,36%-át kapta, azonban egyetlen egy megyét sem sikerült megnyernie. Ami akár megnyugvással is töltheti el az embert – persze csak akkor, ha nem épp Marine Le Pennek és pártjának drukkolt.

Azonban ha a számok mögé nézünk láthatjuk, hogy a képlet nem ilyen egyszerű. Az igaz, hogy az UMP és szövetségesei – melyet amint régebben már írtam, Nicolas Sarkozy hozott tető alá – nagyon megnyerték a választást és a szocialisták tűnnek még mindig második erőnek, de ez már messze nincs így. Ugyanis Marine Le Pen és pártja fokozatosan növeli szavazótáborát. Tavaly az uniós választást tudta megnyernie, most annak ellenére, hogy nem nyert, sikerült még több választót megnyernie és első helyet szereznie több járásban.

A helyzetet csak árnyalja, hogy főként a baloldaltól rabol el választókat, tudniillik eddig olyan hagyományosan baloldali fellegvárak omlottak össze, mint az északi régiók vagy a Bouche de Rhone, azaz a Rhone folyó torkolata. Itt az UMP mellett főként a FN szerzett szavazókat magának. A FN eredménye jól mutatja azt, hogy az eddigi két szereplős francia politikai életbe, tudniillik évtizedekig a konzervatív jobbközép és a szocialisták váltogatták egymást, egy új szereplő lépett, még pedig a szélsőjobb. Marine Le Pen ugyanis szépen lassan beéri, pontosabban beérte a többi pártot és már egy meghatározó belpolitikai tényezővé vált. Így a duális politikai tér tripolárissá vált, mely ha nem is teljesen, de átrajzolja a politikai térképet Franciaországban.

A France 24 szakértője, Thomas Guénolé szerint, a két „történelmi” párt csak akkor képes felvenni a versenyt a szélsőjobbal, ha a hasonló meggyőződésű pártok összefognak és közösen állítanak listát. Mindez a jobboldalon már megtörtént, meg is lett az eredménye, nagy fölénnyel nyertek. De a baloldalon ez még hiányzik.

S úgy tűnik, hogy hiányozni is fog. Nem árt tudni ugyanis, hogy a jelenlegi köztársasági elnök, Francois Hollande, és miniszterelnöke, Manuel Valls, a választások előtt és után is nyilvánvalóvá tette, hogy továbbra is folytatni fogja azokat a gazdasági és strukturális reformokat, melyeket az EU megkövetel tőlük. Mindez sokszor piacosítással jár (pl. magán busztársaságok beindítása, privatizáció stb.) melyek nem férnek bele a baloldali francia gondolkodásba (Franciaországban a baloldaliság még a hagyományos, szakszervezetes, társadalmi problémákra érzékeny baloldaliságot jelenti, jól mutatja ezt, hogy még egy megyét a kommunisták is tudtak nyerni). Főként ennek köszönhető, hogy nem jön össze egy baloldali összefogás, ugyanis mind a zöldek, mind a kommunisták (Jean-Luc Mélenchon vezetésével) elutasítják a jelenlegi reformokat. A lecke mind a köztársasági elnöknek, mind az ambiciózus miniszterelnökének, Vallsnak fel van adva: hogyan kovácsoljuk egybe a baloldali szövetséget, ha továbbra is elkötelezettek vagyunk az eddigi gazdaságpolitikánk mellett?

Azonban Libération szerint a FN lendülete is elfogyhat, s képtelen lesz tovább növelni a választói számát, ha nem lép valakivel szövetségre. Így nem lesz arra sem esélye, hogy megnyerje a 2017-es elnökválasztást, igaz a második fordulóba bekerülhet, de egy szövetséges nélkül esélytelen, hogy beköltözzön az Elysée-be Marine Le Pen.

Ha tetszik, ha nem, úgy tűnik, hogy Nicolas Sarkozy, jól időzített tavaly ősszel mikor visszatért a francia politikai életbe, s újra elkezdte felépíteni politikai karrierjét. 2017 azonban még messze van, addig sok reform végig fog menni Franciaországban, ami tovább erősítheti a Marine Le Pen-t és pártját. A kiábrándult választók, így főként a Nemzeti Front szárnyai alatt találhatnak vigaszt. Így még akár jobb oldalról az FN beelőzheti mindkét pártot, s Marine Le Pen lehet Franciaország első női köztársasági elnöke, cáfol rá sok szakértő a Libération-ra. De ami ennél fontosabb, hogy elnöksége tovább borzolná az euró zónán és az Unión belüli kedélyeket. Egyrészről Le Pen, az egész euró zónát és EU-t rendkívül károsnak tartja, és akár még a kilépés gondolatával is eljátszana. Továbbá André Sapir szerint, aki Figyelőnek adott interjújában azt mondta, hogy Le Pen erősen konfrontálódna Németországgal is, amely szigorú, államadósság csökkentéses megszorító politika mellett kardoskodik Európa szerte (láthatjuk mindezt a görög-német tárgyalások kapcsán), ami ellen Le Pen nyíltan kiáll – nem véletlen köszöntötte boldogon a szélsőbaloldali Syriza győzelmét Görögországban.

Egy szó, mint száz izgalmas évek következnek Franciaországban, így még bármi megtörténhet és a végén a vigyázó szemünket Párizsra kell vetnünk megint…

Sarkozy újra főszerepben, de kérdés meddig

A jobb-közép politikai csoportosulás nyerte a helyhatósági választások első fordulóját Franciaországban. A kérdés, hogy vajon ki tart-e a lendület 2017-ig

Először is nem próbálom meg exkuzálni magam, hogy majd két hétig nem jelentkeztem. Ígérem próbálom bepótolni az elmúlt két hetet.

Gondoltam rá, hogy beszámolok a francia helyhatósági választásokról, de ahogy körbe néztem a magyar híroldalakon, láttam, hogy ők is úgy ahogy, de beszámoltak a választás első fordulójáról, mely a konzervatív jobbközép pártok győzelmét hozta 30,32%-al. Így csak néhány szó foglalkoznék a választásokkal.

Mit is választottak a franciák?

Sok helyen megyei (département) közgyűlés megválasztása szerepel, ami részben igaz is, de valójában a megyei közgyűlés az egyes járások (canton) képviselőinek az összességéből tevődik össze. A franciák most őket, a járások képviselőit választják meg. Összesen 2054 járásban választanak egy jelölt párt. Kérdés, hogy mit is jelent a jelölt pár, ugye? Azt jelenti, hogy egy nő és egy férfi közösen indul egy-egy járáson belül a választók kegyeiért. Ezeket a pártok maguk vagy egy másik párttal közösen is indíthatják. A jelölt páros mindkét tagja bekerül a megyei tanácsba, ha nyer. Így annak ellenére, hogy a helyhatósági törvényt 2013-ban módosították s a járások számát csökkentették, a képviselők száma több lett, mivel a járásokat már egyszerre két ember képviseli, így az eddigi 4035 képviselő helyett (mivel ennyi járás volt) már 4108 embert választanak meg.  

A választás mindkét fordulóban a többségi szavazás alapján zajlik. Az abszolút többség (50% + 1) megszerzése esetén a páros megnyeri a szavazást, ha az érvényes is, azaz a választók legalább 25%-a részt vett a választáson. Ha az első forduló nem lett eredményes, érvényes, eredményes és érvényes akkor jön a második forduló, ahol azok a jelölt párok vehetnek részt, akik elérték legalább a szavazatok 12,5%-t.

Na de nézzük az eredményt:

Az első helyre a Népi Mozgalom Uniója (UMP) és szövetségesei érkeztek meg 30,32%-al.

Második helyre meglepetésre a Nemzeti Front érkezett, aki a szavazatok 25,19%-t szerezte meg. Igen meglepetésre, ugyanis az előzetes közvélemény kutatások 30% körüli eredményt jósoltak nekik ehhez képest messze alulmúlta a párt választási eredménye az előzetes várakozásokat. A párt vezetője, Marine Le Pen, azonban nem tűnt szomorúnak. Miért is lett volna, hiszen a szélsőjobb oldali párt feje sosem kergeti rózsaszín felhőket, így a megszerzett eredménnyel is teljes mértékben elégedett volt. Tudniillik ilyen jól még sosem szerepelt a párt. Még a tavalyi uniós választáson is - ahol a szélsőséges, unióellenes pártok kifejezetten erősek -  csupán a szavazatok 24,86%-t szerezte meg. A párt így több mint 360 ezer szavazattal tudta növelni a szavazó bázisát.

A harmadik helyre - mint az várható volt – a Szocialista Párt által vezetett baloldali összefogás érkezett meg a szavazatok 21,85%-val. A 2012-es köztársaság elnöki választások óta úgy látszik a szocialisták képtelenek nyerni, sőt egyre inkább leszakadnak a két jobboldali párt mögött. A szocialistáknak nemcsak a kedvezőtlen közhangulattal kellett volna megküzdeniük, amelyet főként a kormányázásuk vált ki. (Szinte alig érezhető gazdasági növekedés, rekord méretű munkanélküliség (5 millió munkanélkülivel), továbbá a baloldali pártra egyáltalán nem jellemző költségvetési politika, melyet legjobban a február közepén elfogadott Loi de Macron fémjelez.) Hanem a szocialistáknak meg kell küzdeniük a baloldali pártok megosztottságával is, ugyanis mióta a Zöldek kiléptek a kormányból, azóta rá sem tudnak nézni a szocialistákra, így inkább a kommunista Baloldali Front jelöltjeivel léptek szövetségre. Mindennek köszönhetően a baloldali választók szavazatai jobban megosztódtak az egyes baloldali jelöltek között.

Egy szó, mint száz a konzervatívok nyertek, mely főként Nicolas Sarkozyt hozta újra be a politikai színpad középpontjába. Sarkozy már tavaly ősszel fellépett a színpadra, de az UMP elnökjelölő kongresszusát is épp csak meg tudta nyerni, egyszóval nem indult valami simán az újbóli politikai szerepe. De most hogy megnyerte az első fordulót – és elemzők szerint nagy valószínűséggel még jobban megnyeri a másodikat – kezdi átvenni a főszerepet a politikai színpad jobb oldalán. Sarkozynek és ezzel együtt az UMP-nek most már csak azt kell eldöntenie, hogy vajon ki lesz az igazi ellenfél a 2017-ben. Marine Le Pen és pártja a Nemzeti Front vagy a bugdácsoló szocialisták.

Chantal Delsol, filozófus, a francia Le Figaro hasábjain a „A Nemzeti Front előretör, mert ki meri mondani, hogy a király meztelen” című publicisztikájában kifejti, hogy mi valójában a Nemzeti Front népszerűségének a titka. Nem a párt programjában és nem is a karizmatikus vezetőjében kell keresni azt. A kulcs egyszerűen csak az, hogy kimerik mondani mindazt a problémát, amivel az átlag polgár nap, mint nap találkozik és amit a politikai elit nem mer kimondani. S persze ezzel a nyíltságával, szókimondásával szalonképtelennek tűnik a politikai színpadon. Azonban észre kell venni, hogy a választókat már nem érdeklik az elméleti viták, ha a maguk körül megoldandó problémák sorát látják, melyre a politikai elit képtelen megoldást találni. Így – hívja fel a figyelmet a szerző – a Nemzeti Front további politikai életből való kizárásával, mind a bal, mind a jobb oldali pártok, csak elősegítik azt, hogy egy napon a párt hatalomra kerüljön.

Ahhoz képest, hogy csak néhány szót akartam írni a választásokról egy kicsit bő lére sikerült, ahogy szokás mondani. Ha már így belelendültem akkor igyekszem beszámolni a 2. forduló eredményéről is. 

A francia fiatalok készek elhagyni hazájukat

Úgy látszik nemcsak hazánk fiai szeretnének külföldön szerencsét próbálni, hanem a nálunk sokkal gazdagabb franciaországéi is, derült ki egy a héten publikált felmérésből, melyet az OpinionWay és a francia Munkaügyi Hivatal közösen jegyez. Mellesleg a francia fiatalok jövőképe és a munkaerő piacba vetett hite sem túl rózsás. De nézzük meg a kicsit részletesebben a tanulmányt, melynek összefoglaló változata az alábbi címen bárki számára elérhető.

A kutatásban 25 évnél fiatalabbak vettek részt, akik 80%-a pesszimistán áll a munkaerő piaci kilátásokhoz és tízből hatan elképzelhetőnek tartják azt, hogy elhagyják országukat, hogy külföldön keressenek munkát.

Csupán a megkérdezettek 17%-a áll optimistán a munkakereséshez, ellenben érdekes, hogy saját jövőjüket illetően már 62% mondja azt, hogy az adott szektor helyzete ahol el akarnak helyezkedni, optimizmusra ad okot.

Érdekes megvizsgálni egy másik tanulmányt, melyet a Page Personnel és Michael Page jegyez, akik a Franciaországon belüli migrációt vizsgálták (Ők itt az egész munkaerőpiacot vizsgálták, nemcsak a 25 évnél fiatalabbakat). Itt a válaszadók 66% mondta azt, hogy hajlandó elköltözni a saját régiójából, ha szükséges, legyen az bármilyen ok. A válaszadók 62% főként akkor, ha a munkakörülmények úgy kívánják. A tanulmány kiemeli, hogy főként a Párizs környékén élő 25 és 35 kor közötti, független, gyermeknélküli férfiak azok, akik leginkább hajlandóak elhagyni jelenlegi otthonukat, ha arra kerülne sor. Ezzel szemben azok a nők, akik még sosem hagyták el saját régiójukat a legkevésbé hajlandóak arra, hogy áttelepüljenek máshova, legyen az munkahelyi vagy családi kötelezettség.

A leginkább népszerű régió Dél-Franciaország. Nemcsak ide akar költözni az emberek nagy része, hanem a már innen elszármazottak is szeretnének egyszer visszatérni gyökereikhez. Ezt a válaszadók 54% találta leginkább vonzónak. Érhető a meleg mediterrán levegő mindekeit vonz. Ezek után jön, Rhone-Alpes (Lyon és környéke) és a nyugati régiók 36%-al.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a migráció része a franciák szakmai életének, s nem állítják meg őket sem ország-, sem régióhatárok.

De térjünk vissza az OpinionWay tanulmányához, hogy vajon hogyan viszonyulnak a fiatal franciák a munkaerőpiachoz, továbbá mit tartanak ők fontosnak egy-egy munkahely megválasztásakor.

A megkérdezettek 86%-a tartja fontosnak azt, hogy sikeres szakmai karriere legyen és a többségnek (61%) fontos a javadalmazás nagysága is. Érdekes azonban megfigyelni, hogy a többség legfőbb értéke az életben nem a munka, amelyet csak a válaszadók 47% tart fontosnak, hanem a család, mely a válaszadók 67% említett első helyen.

A fiatal franciák még mindig konzervatívabban állnak a munkahelyükhöz, mint pl. az amerikai sorstársaik. Ugyanis 55%-uk szeretné ugyanazt azt a szakmát csinálni egész életében, sőt 51% szeretne ugyan annál a vállalatnál maradni ha lehetséges egész élete folyamán, áll a felmérésben.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy manapság nem egyszerű munkakeresőnek lenni Franciaországban, ahol a munkanélküliség a 10%-ot ostromolja és már az 5 milliós lélektani határt is átlépte. A helyzet csak rosszabbodik, ha a fiatalok között nézünk szét, ahol 2014 márciusában a munkanélküliség 23,4% volt. Igaz ezzel szinte pontosan az európai középértéket hozza, habár ennél csak a déli államok, Lengyelország és Írország mutatói voltak rosszabbak, de az igazi probléma, hogy semmi jel nem mutat arra, hogy bármilyen javulás lenne látható a fiatalok munkanélküliségére vonatkozólag. A munkanélküliség főleg a munkaerőpiacra frissen kikerülő, diplomával nem rendelkező rétegeket sújtja, akik gyárakban, szolgáltatási szektorban tudnának elhelyezkedni. Csak épp nincs hol. Csak az elmúlt évben 217 üzem zárt be, mellyel szemben csupán 163 újonnan létesített gyáregység áll. Arról nem is beszélve, hogy a gyártóegységek jelentős részét gépesítik a költséghatékonyság érdekében, így egyre kevesebb munkaerőre van szükség, de ez már több más problémát is magával hoz, amit majd egy másik bejegyzés keretén belül próbálok meg jobban kifejteni.

Hús, hús, hús egyél húst!(?)

Talán most kicsit letérek a francia vonalról, ami az oldal arc poétikája, de remélem megbocsátják ezt nekem. Végül is, ha úgy nézzük akkor – többek között – egy francia intézet kutatási eredményét fogom megosztani a kedves Olvasóval, mely a XXI. századi ember és annak a húsfogyasztását boncolgatja. Még mielőtt bárki meggyanúsítana azzal, hogy tuti vegetáriánus vagyok és azért írok ilyeneket – amiket fogok – akkor sajnos ki kell ábrándítanom a kritikusokat. Húsfogyasztó vagyok, de mértékkel. De miről is van szó?

root-6df797b63b37d4fd11e209e64eab0185a7a3563c-s800-c85.jpg

A Henrik Böll Alapítvány és a Föld Barátai társaság közösen publikálták a legújabb tanulmányukat, melynek a címe: A hús atlasza (innen közvetlenül elérhető).

Egy átalagos francia ember közel 7 szarvasmarhát, 33 sertést, 9 kecskét és birkát, 1300 szárnyast és 60 nyulat fogyaszt el élete folyamán a francia Agrár Minisztérium számításai szerint. Ja és ne feledkezzünk meg az egy tonna tengeri állatról sem. Mindehhez már nem tudnak elegendő állatot tenyészteni a kis gazdaságok, hanem az egész „termelést” iparosítani kell(ett), így az állatok 95%-a intenzív ipari termelés keretei között készülnek. A Henrik Böll Alapítvány megállapítja, hogy az ilyen mennyiségű húsfogyasztás egyszerűen elpusztítja a földöt. De nézzük meg, miért is állítják ezt? Mi az a 13 érv ami arra ösztönzi az embert, hogy átgondolja mennyi húst fogyasszon úgy általában:

1., Mert a kereslet teljesen elszállt

299 milliárd kiló húst fogyasztanak el évente világszerte, mely négyszer több mint 1960-ban. Ez a szám 2050-re eléri a 450 milliárdot a FAO szerint. A protein szükséglet a fejlett országokban több mint 56%, míg a fejlődőekben csak 18%, melyek így a folyamatos fejlődésükkel egyre több húst szeretnének fogyasztani, főként a BRIC országok, azaz Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika. Itt a húsfogyasztás 2003 és 2013 között 6,3% nőtt évente! Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a fejlett országokban valamelyest csökkenést tapasztalhatunk a húsfogyasztást illetően, így az Egyesült Államokban a 9%-os csökkenés látható2007 és 2012 között.

A lenti ábra megmutatja, hogy mennyi földre, vízre van szüksége egy-egy állatnak és növénynek, illetve mekkora azok károsanyagkibocsátása

untitled.jpg

2., Úgy termeljük a húst, akárcsak a kocsikat

A gazdasági szükséglet növekedésével lépés kellett tartania a vágóhidaknak is, így folyamatosan növelni kellett azok termelékenységét, melyhez beruházásra volt szükség, amely így nagy arányú tőkebevonást eredményezett. Ez miatt a kis vágóhidak folyamatosan tönkre mentek és így a tőkekoncentrációnak köszönhetően, csak néhány kézben összpontosul a vágóhidak nagy része, melyek ráálltak a tömegtermelésre. Ennek köszönhetően a legnagyobb vágóhíd, a brazil JBS, naponta 85 ezer szarvasmarha, 70 ezer sertés és 12 millió szárnyast dolgoz fel üzemeibe, úgy mintha csak egy autót szerelnének össze.

 3., Mivel az állattenyésztés egyre inkább intenzívebb

Jelenleg 1,3 milliárd ember él állattenyésztésből világszerte, közülük legtöbb a világ déli, szegényebb féltekén található, akiket egyre inkább súlyt az intenzív nagyüzemi állattenyésztés, melyek már nemcsak a helyi piacokat szolgálják ki, hanem a nemzetközi szupermarket lánc egységeit szerte a világban. A rendkívül központosított állattenyésztés rengeteg kisgazdálkodót lesöpört a piacról. Pl. az Egyesült Államokban 1992 és 2009 között 70%-al csökkent a sertés tenyésztők száma, addigaz eladott sertés hús száma 945-ről 8400 nőtt évente. 

4., Mert az „üzlet” lesöpri a kicsiket

A szárnyasok termelése az az állattenyésztési ágazat, mely a leginkább növekszik globális szinten. 2020-ban a termelés elérheti 124 millió tonnát, mely főként Ázsiának köszönhető, ahol 25%-s növekedés várható. A piacot néhány nagyvállalat uralja, akik a termelékenység – és hús mennyiség – érdekében különböző antibiotikumokkal próbálják meg megakadályozni a csirkék megbetegedését, továbbá egyéb orvosságokkal gyorsítják fel a csirke növekedésének a sebességét. Ezzel a kis gazdaságok nem tudnak versenyezni, így szinte azonnal tönkre mennek.

5., Mert felgyorsítja a globális felmelegedést

Az állattenyésztés jelentős mértékben felgyorsítja a globális felmelegedést, köszönhetően az állati ürüléknek és a mértéktelen erdőirtásnak. Ha hozzáadjuk továbbá a műtrágyát, a CO2 kibocsátást, amely az élelem termelése és annak fuvarozása során jön létre továbbá az állatok székletének az erjedését, akkor mindez 18% káros anyag kibocsátást jelent, ami több mint, amit a közlekedési szektor produkál. Továbbá ez termeli a metán 37%-t is. Egy argentin kutatócsoport kimutatta, hogy egy szarvasmarha átlagosan 250-300 liter metánt termel. Nem véletlenül mondta tehát Paul McCartney, hogy Less meat=less heat, azaz kevesebb hús=kevesebb felmelegedés.

6., Mert megesszük az erdőket

A Földön a termőföldek 70% azért van, hogy az állatokat tudjuk etetni, de a folyamatos kereslet növekedés miatt újabb és újabb legelőkre és termőföldekre van szükség, így évente egy Belgium nagyságú erdőt irtanak ki. Ez főként Brazíliát érinti, ahol a kivágott erdők 62,2%-a szarvasmarhák számára szolgál legelőnek. 1975 és 2006 között a legelők területe 518%-al nőtt.

7., Mivel az állattenyésztés jelentős vízfogyasztással jár

Egy kiló marhahúshoz 15500 liter, egy kiló disznóhúshoz 4900 liter, míg egy csirkéhez 4000 liter víz szükséges. Egy kiló marhahúshoz szükséges víz 12 kiló búza vagy 118 darab répa termeléséhez lenne elegendő. De egy hamburger előállításához 3,5 m2 mezőgazdasági terület kell. Láthatjuk, hogy ez így egy kicsit erős. A Stockholmi Nemzetközi Víz Intézet szerint, nincs elég víz a földön ahhoz, hogy kellő élelmet termeljen 9 milliárd ember számára, melyet a Föld lakossága fog elérni 2050-ben. Egyetlen megoldás, ha csökkentjük az állati eredetű fehérje bevitel mennyiségét a mai 20%-ról 5%-ra 2050-re.

8., Mivel megöljük a halakat

A föld vízkészletében megjelenő nitrát jelentősen szennyezi a part menti vizeket, így ez a szennyeződés megöli azok élővilágát, amelyet szakkifejezéssel „halott zónának” neveznek. Az állatok képtelenek lélegezni és megfulladnak. Jelenleg a világ óceánjainak 25 ezer km2-e szenyezett vagy lép fel időszakos oxigén hiány. További probléma, hogy a nitrát az állatok ivóvízében is megtalálható, amely beépül azok szervezetébe onnan pedig az emberébe is, mely elősegíti a rákbetegségek kialakulását.

9., Mivel ez elősegíti a megbetegedéseket

Az Egészségügyi Világszervezet szerint a túlzott húsfogyasztás elősegíti a különböző betegségek előfordulását, úgymint az elhízást, a cukorbetegséget és keringési zavarokat. Az Oxfordi Egyetem tanulmánya szerint a vegetáriánusoknál 32%-al csökkent a keringési megbetegedések kockázata. További problémát vet fel a különböző hozzáadott étkezési anyagok, mint pl. ractopamin, mely számos betegség okozója. Nem beszélve azokról az új vírusokról (H5N1, H7N9) melyeket az intenzív állat tenyésztés hívott életre. Ezek ellen egyelőre tudnak védekezni, de mivel folyton mutálódnak, így csak idő kérdése mikor támadja meg az embert is. Aki ezzel kapcsolatban részletesen szeretne többet olvasni, annak ajánlom a Heti Válasz e heti számát.

10., Mivel nem tudjuk, honnan származik a hús

2002 óta a marhahúsokon fel kell tüntetni azok származási országát, továbbá ez év áprilisától ezt a jogszabályt kiterjesztették a sertésre, birkára, kecskére és szárnyasokra is. Azonban mind ez egyelőre nem terjed ki a már átalakított termékekre. Így szinte a hústermékek bármilyen eredetű húsból készülhetnek. Igaz 2015. február 11.-én az európai képviselők megszavazták a hústermékek jobb nyomon követhetőségének a szabályozását

11., Mivel az állatok tenyésztése brutális körülmények között zajlik

A fiatal állatokat idő előtt elválasztják a szüleiktől, így a három, négy hónap helyett csupán három, négy hetet vannak az anyaállattal. Továbbá pl. a baromfik esetében, az állatok 83%-a sosem látja a napfényt ugyanis a tömegtermelés érdekében mesterséges világítással próbálják meg rábírni az állatokat a folyamatos táplálkozásra, hogy így minél hamarabb elérjék a vágósúlyukat. Így a kis tyúkok nem a szemétdombon kapirgálnak, hanem egy épületbe vannak bezárva napi 24 órai mesterséges világítás mellett.

12., Mert a munkakörülmények nagyon kemények a munkások számára

Nemcsak az állatok, de a munkások is szenvednek egy-egy vágóhídon vagy állatfarmon. Statisztikák szerint mindennap egy vágóhídi munkás öngyilkos lesz. Anne de Loisy szerint, aki legújabb könyvében beszámol a vágóhídi állapotokról, kifejti, hogy vágóhídi környezet maga a pokol. Mindent vért borít, hideg van, különböző állati maradványok borítanak mindent. A francia Munkaügyi Biztonság és Higiéniai Hivatal szerint a vágóhídi dolgozók sokkal jobban ki vannak téve egy munkahelyi balesetnek, mint az átlagember. A sok gép, kés stb. gyakran sérülést okoz, ugyanis előfordul, hogy percenként kell végezni egy-egy marhával, így a kapkodás balesettel jár.

13., Mivel lehet enni másképp is

A vegetáriánus életmód nem a modern kor divatja. Hésziodosz, Platón, Ovidius, Leonardo de Vinci, Benjamin Franklin, Claude Lévi-Strauss, mind-mind vegák voltak. De manapság is találhatunk szép számmal vegákat. Ott Van pl. India egy negyede vagy Moby, Al Gore, Tyson mind-mind csak zöldségeket rágcsálnak.

Persze az embernek szüksége van a fehérjére, de ésszel. Kevesebb hús néha több. Válasszuk inkább a minőségi termékeket vagy csak ritkán együnk húst. Ha van rá mód, akkor falusi kistermelőtől vegyük, akit ismerünk és megbízunk benne. De jegyezzük meg, hogy nem kell mindent hússal enni, ha van más lehetőség is.

Forrás: Libération

Párizsi éjszakák, adómentesen... Airbnb megadóztatása

Míg három éve csupán 4000 párizsi szoba vagy lakás volt bérelhető az Airbnb portálon - amely rövid tartózkodásokra kínál megoldást főként turisták részére azáltal, hogy a helyiek felkínálják néhány éjszakára az üres lakásukat vagy szobáikat - addigra mára a hirdetések száma eléri a 40.000. Így Párizs vált az amerikai internetes vállalkozás legfontosabb piacává. Több a hirdetés, mint New Yorkban (30.000 hirdetés) vagy Londonban (25.000 hirdetés). Mivel ekkora Airbnb közösség alakult ki Párizsban, ezért a honlap tulajdonosai meghirdették első éves találkozójukat ez év novemberére a francia fővárosba, melyre 6000 embert várnak.

Egyes számítások szerint eddig 1,8 millió embert használta Párizsban az oldal szolgáltatását a honlap 2008-as indulása óta, mely így jelentős bevételt generált egyes lakás vagy szoba tulajdonosoknak, így sokaknak ez már a fő megélhetési forrássá is vált. Mint a BFMTV riportjából kiderül akár havi 3800-4000 euro bevételre is szert tehet egy lakás tulajdonos egy hónap alatt, ha Airbnbén hirdeti a lakását szemben, ha kiadja azt hosszútávra.

Azonban az Airbnb szárnyalásának vannak vesztesei, nem is kevés. Leginkább a szálloda ipar érzi meg az egyre jobban elmaradó vendégeket, mely így a bevételek kiesését eredményezi, hiszen sok turista inkább választja a gyakran olcsóbb Airbnb szolgáltatását a szálloda helyett. Nem is beszélve arról, hogy a szállodáknak minden egyes éjszaka után be kell fizetnie az önkormányzat számára az idegenforgalmi adót, melyet az Airbnb portálon hirdetők nem tesznek meg.

Ez már azonban a város vezetésének is szúrja a szemét, ugyanis jelentős adóbevételektől esik el így Párizs is. Tudniillik a hatályos szabályozás szerint a polgármesteri hivatal engedélyét kell kikérni, ha négy hónapnál tovább adja ki valaki a lakását Párizsban, melyet az Airbnb honlapon hirdetők nem tesznek meg, s így elkerülik az adóbefizetését is, amit a város illegális jövedelem-szerzésnek értelmez.

Ennek elkerülése érdekében a város alpolgármestere, Bruno Juillard, tárgyalásokat kezdeményezett a honlap vezetőjével, Brian Cheskyvel, hogy megoldást találjanak az adóelkerülés ügyére. A honlap vezetője nem utasította vissza a találkozót, s így február 26.-án sikerült tárgyalnia a két félnek. A 2015-s pénzügyi törvény ugyanis már tartalmazza, azt hogy az Airbnb be kell gyűjtenie az adót az oldalon feltett hirdetések után, de ez egyenlőre nem valami hatékony, ugyanis az adót kevés hirdető vonja le a szállás díjából.

További problémát vet fel a városvezetés és az Airbnb között, hogy azoknak, akik egész évben kiadják a lakásukat turisztikai célból, a hivatalos francia jogszabály szerint (Alur törvény), át kell minősítetni azt turisztikai szállás hellyé, ha ezt nem teszik meg, akkor akár 80.000 eurós büntetésre vagy egy év börtönre is ítélheti a francia igazságszolgáltatás az illetőt. Nyilván mindenki gondolhatja, hogy ezt szinte senki sem teszi meg, hiszen így végképp bekerülne az adóhatóság látószögébe.

Az utolsó probléma, ami az Airbnb portál áttételes hatása a lakás piacra, az az, hogy egyre inkább csökken a hosszútávra bérelhető lakások száma Párizsban, mely így értelemszerűen jelentős drágulást okoz az így is már meglehetősen drága párizsi albérletpiacon, s tovább súlyosbítja a párizsi lakás krízist, emelte ki a Bruno Juillard. Ez főként az alacsonyabb jövedelműeket és az egyetemistákat érinti. A krízis az elmúlt években - dacára a baloldali kormányzásnak - tovább súlyosbodott. (lásd Abbé Pierre Alapítvány legfrissebb jelentését)

Párizs tehát bízik benne, hogy az amerikai vállalat megosztja vele adatai egy részét, hogy hatékonyabban tudja felvenni a versenyt az adóelkerülés ellen. Azonban Párizsnak vigyáznia kell nehogy “magára haragítsa” az amerikai honlapot, ugyanis az jelentős idegenforgalmat generál neki.

Az adó elkerülés csökkentése nemcsak Párizsnak fontos. A kormányzat annak érdekében, hogy elérje a kitűzött 0.3%-s költségvetési hiánycélt nem szeretne adókat növelni, hanem helyette az adó elkerülés csökkentésével szeretne még több bevételre szert tenni. Így pl. megpróbálja visszacsábítani a külföldön rejtegetett vagyonokat az országba, de felmerült a szélessávú internet megadóztatása is. A tervezet főként az olyan nagy multinacionális internetes vállalatok megadóztatását szerette volna elérni, mint a Google vagy a Netflix, melyek hatalmas bevételt generálnak a francia piacból, de ebből szinte alig adóznak valamit Franciaországba. A javaslat egyenlőre lekerült a napirendről, de céljuk, hogy a többi tagállammal közösen megvitatva egységesen lépjenek fel ezen vállalatok adó-optimalizációs üzletpolitikája ellen.

Franciaország és az antiszemitizmus

Négy halott zsidó egy kóser boltban a január 9.-ei franciaországi túszejtésben, több mint kétszáz lerombolt sír Sarre-Unionban (Bas-Rhin) egy helyi zsidó temetőben. Mindezek után joggal merül fel a kérdés a francia zsidó közösség köreiben, hogy a francia társadalomban az antiszemitizmus egyre jobban teret nyer. A növekvő antiszemitizmusról kialakult véleményt csak tovább fokozta az izraeli NRG rádió tudósítója által készített kísérlet. Zvika Klein fel vett egy kipát és egy tzitzit - a zsidó tradicionális öltözék elhagyhatatlan kellékeit - és nyakába vette Párizst. Tíz órán keresztül járta be a francia főváros összes negyedét, miközben egy kollégája őt megelőzve egy rejtett kamerával mindent rögzített. Az eredményt utána természetesen megosztották a neten is. A felvételen jól látszik, hogy a nyolc órás túra nem telt unalmasan. Az ifjú újságírót az “Éljen Palesztinától kezdve” egészen a legszaftosabb szidalmakkal illeték, kisebb nagyobb utalásokat téve mindeközben a származására.

Mindezek, továbbá a Dániában történt lövöldözések után, az izraeli miniszterelnök, Benyamin Netanyahou, szerint a zsidók nincsenek biztonságban Franciaországban és Európában, ezért azt tartja a legjobbnak, ha az európai zsidóság Izraelbe költözik.

Most már adja magát a kérdés, hogy vajon van-e antiszemitizmus Franciaországban vagy sem? Ez azért is fontos (lenne) megválaszolni, mivel Európában itt él a legnagyobb zsidó kisebbség, melynek száma becslések szerint eléri az öt-hatszázezret.

Francois Hollande, francia köztársasági elnök szerint a zsidóknak helyük van Franciaországban és Európában egyaránt. Nem fogja szó nélkül hagyni azokat a hangokat, mely szerint a zsidóságnak nincs helyük Európában és különösen Franciaországban. Továbbá biztosítja a franciaországi zsidóságot a nekik kijáró tiszteletről, elismertségről. Láthatjuk, hogy Hollande kerüli az antiszemitizmus kérdéskörét.

Ennél sokkal radikálisabb hangot üt meg a francia miniszterelnök, Manuel Valls. Az RTL 1-nek adott február 16-ai nyilatkozatában kerek perec kijelentette, hogy fel kell venni az iszlámo-fasizmussal a harcot, mint ellenséggel. A kijelentés miatt a Muzulmán Kultúra Francia Tanácsa illetve több értelmiségi is tiltakozott. Rendben értjük, akkor iszlámo-fasizmus van, amivel ugye fel kell vele venni a harcot, de mi is az?

Ezt a szóösszetételt az 1990-es években kezdte el használni az angolszász sajtó, ahol főként a konzervatív, azon belül is a szélső jobboldal képviselői használták. A kifejezés 2001. szeptember 11.-e után érkezett meg Franciaországba. Azonban egészen M. Valls nyilatkozatáig egy politikus sem használta ezt a kifejezést. Még a szélső jobboldali párt, a Front Nationale (FN) vezetője, Marine Le Pen, is inkább a “zöld fasizmus” terminológiát használta, melyben a zöld szó burkoltan az iszlámot jelöli (mint köztudott a zöld szín az iszlám színe). Az tény, hogy az iszlám radikalizmus és a fasizmus összemosása sok esetben megállja a helyét. Pl. a társadalom teljes újjászervezése, egyes kissebségek diszkriminációja, az antiszemitizmus, különböző összeesküvés elméletek használata vagy a totális diktatúrára való törekvés, mellyel az élet minden területét szabályozni szeretnék. Azonban a hasonlóságok mellett sok különbség is felfedezhető, áll a Le Point magazin által megkérdezett Jean-Yves Camus véleményében. Míg a fasizmus (és a nemzet szocializmus) a modernitás terméke és megakarja haladni a jelent, addig az iszlámizmus a régi, az iszlám arany korának, és az akkor uralkodó szabályoknak a visszaállítását szeretné elérni. A fasizmus egy új emberképet akar kreálni, addig az iszlámizmusnál erről szó sincs, ott olyan embert akarnak, aki szent szöveg alapján él és viselkedik. A gazdasághoz is másként áll a fasizmus és az iszlámizmus. Az előbbi egy etatista gazdasági modellben gondolkodik, addig az utóbbi nem akarja meghaladni a kapitalizmust, elfogadja azt. S végül ami az iszlámistáknál hiányzik, az az állammal kapcsolatos kérdések. Ők ugyanis nem foglalkoznak azzal hogyan irányítsák szervezzék meg pontosan az államot, ha egyszer hatalomra kerülnek.

Láthatjuk, hogy a fasizmus és az iszlámizmus messze nem ugyanaz, továbbá azt is világossá válik, hogy M. Valls kvázi leveszi a keresztvizet a lakosság többi csoportjáról az antiszemitizmust illetően. Dominique Reynié, a Science Po oktatója, a Politikai Innovációs Alapítvány vezetője, a France Interben adott interjújában kifejtette, hogy szerinte ez a terminológus egyszerűen nem való egy miniszterelnök szájába. Mások, mint pl. Roland Dumas, Francois Mitterand egykori külügy minisztere, szerint Valls egyszerűen zsidó befolyás alatt áll.

Camus megjegyzi, hogy a nyugati gondolkodóknak szakítani kellene azzal, hogy a totalitarizmusra törekvő mozgalmak és a fasizmus közzé egyenlősséget tesznek. A francia Slate, nem tartja véletlennek azt, hogy a két terminológia össze van mosva a baloldalon. A francia baloldali kultúrában, mindig is fontos volt, hogy az ellenséget hozzá tudják kapcsolni az antifasiszta vonatkozáshoz. Így az iszlámizmus mindenek előtt egy politikai ellenséggé válik, mint az európai szélső jobboldali pártok.

Láthatjuk tehát, hogy a politika szintjén megjelenik az antiszemitizmus, melyet az iszlámo-fasizmussal fednek le, igaz ezt az értelmiségiek és maguk a muszlimok is elutasítják. Azonban a Politikai Innovációs Alapítvány által végzett kutatás megmutatta, hogy a muzulmánok között háromszor magasabb a francia lakosság átlagához képest a zsidókkal szembeni előítélet. Abdennour Bidar filozófus kiemeli, hogy a muzulmán mentalitás része a zsidók iránti előítélet létezése, melyben a muzulmán fiatalok beleszületnek, s ezzel együtt nőnek fel. Persze kérdés, hogy a muzulmánok mikor ismerik fel, hogy ez a kultúrájuk része és foglalkozni kezdenek az antiszemitizmus kérdésével?

Bármi is legyen a válasz az antiszemitizmussal kapcsolatban, a legutolsó adatok szerint a zsidóság lassan, de biztosan kezdi elhagyni az országot. A francia zsidóság elvándorlása Izraelbe azonban már az elmúlt években elindult. Míg ugyanis 2013-ban 3293-an, addig 2014-ben már 7000 hagyták el az országot és költöztek Izraelbe, amit az elmúlt hónapok eseményei várhatóan fel fognak gyorsítani, s az izraeli hatóságok 10000 főt várnak Franciaországból 2015-ben.

Ha a franciák meg akarják akadályozni a zsidóközösség teljes elvándorlását cselekedniük kell, s fel kell venni az antiszemitizmussal a harcot, bármely társadalmi vagy vallási felekezet tagjai között legyen is. Ezt csak egy módon lehet, oktatással, oktatással és oktatással.